ytqrqe6d45 December az év utolsó hónapja, számos hagyománnyal és ünneppel. Vegyük most sorral a legnagyobbakat. Advent az egyházi év kezdete. Adventkor az eladó lány a hajnali misére történő első harangozáskor tépett 3 szálat a harang kötélből, belefonta a pántlikába, hogy Farsangkor jó sok kérője legyen.
December 4-én van Borbála napja, aki mártírhalált halt hitéért Kis-Ázsiában. A hajadonok Borbála napján cseresznyeágat vízbe téve várták, hogy ki virágzik e Karácsonyra. Ha igen, az házasságot jelentett. Viszont az e napon betoppanó női vendég nem jelentett jót. Ruhát tilos volt kint hagyni, mivel a boszorkányok ilyenkor szerezték meg a rontáshoz szükséges ruhadarabokat.
December 6. Szent Miklós napja, aki a pékek, diákok, gabonakereskedők, révészek, vízimolnárok, eladólányok, polgárvárosok pártfogója. A szegényeknek tett be ajándékot az ablakon keresztül, és ha ilyenkor esett a hó, azt mondták Szent Miklós megrázta a szakállát.
December 13. Luca napja. Ez az év legrövidebb napja, ezért mondták „Szent Lucának híres napja a napot rövidre szabja.” Ekkor kezdték el faragni Luca székét 9 különféle fából: som, kökény, jávor, boróka, cser, körte, akác, jegenyefenyő, rózsa, amelyet karácsonyig be kellett fejezni, de minden nap csupán 1-1 műveletet szabadott elvégezni. Karácsony este aztán Luca széke az éjféli misére került, ahol készítője ráállva megláthatta, kik a falu boszorkányai.
Tamás naphoz több hiedelem is tartozik
Tamás naphoz több hiedelem is tartozik, ha ekkor esett a hó, békés, boldog Karácsony ígérkezett. A Tamás napkor vágott sertésháj, a “Tamásháj”, nem avasodik meg, és alkalmas a gyógyításra is. Ha hatalmas mája lett a sertésnek, azt tartották, hogy csikorgós lesz Karácsonykor az idő. December 24-e dologtiltó nap volt, csak a takarítani és főzni volt szabad. Szentestén a vacsorának nagyon szigorú rituáléja volt, az első fogás többnyire fokhagymát szolgáltak fel, mindenki kapott egy gerezdet és míg elfogyasztották, egymásra gondoltak szeretettel. Ez azt jelképezte, hogy a következő évben sem felejtkeznek meg egymásról. A gazdagságot jelképezték a következők: lencse, bab, mák és az ezekből készült ételek.
