Kihalásra ítélt axolotl kiszabadítása új reményeket ébreszt

A világ egyik legveszélyeztetettebb kétéltűje, a különös, örökké mosolygó mexikói axolotl, sikeresen alkalmazkodott és virágzott, miután mesterséges mocsarakba helyezték, állapították meg tudósok. Egy olyan kutatás keretein belül, amely reményt ad a hosszú távú jövőjére egy olyan fajnak, amely a kihalás szélére került, a kutatók tizennyolc fogságban nevelt axolotlt engedtek szabadon a Mexikóváros közelében helyreállított és mesterséges mocsarakban. A kutatók rádiókövetőket szereltek az állatokra, és megállapították, hogy „túléltek és sikeresen táplálkoztak mindkét helyszínen” – sőt, még gyarapodtak is. Az autonóm Baja Kaliforniai Egyetem vezető kutatója, Dr. Alejandra Ramos elmondta, hogy ez egy „lenyűgöző eredmény”. Az eredmények a PLoS One folyóiratban jelentek meg, és a kutatók szerint azt sugallják, hogy az axolotl visszahozható a természetes élőhelyére.

A Xochimilco vizei, amelyeket a hagyományos mezőgazdasági gyakorlatok formáltak és hegyi forrásvíz öntözött, valaha tele voltak ezekkel a kétéltűekkel. Azonban ahogy Mexikóváros növekedett, a városiasodás, a szennyezés és egyéb nyomások az axolotlt a kihalás szélére sodorták, és egyes becslések szerint a vadonban mindössze 50 példány maradt. „Ha elveszítjük ezt a fajt, akkor egy részét elveszítjük mexikói identitásunknak” – mondta a kutatás egyik vezetője, Dr. Luis Zambrano, a Mexikói Nemzeti Egyetem munkatársa. Az axolotl nem csupán egy állat, hanem ikonikus szereplője a mexikói kultúrának. Az azték legendák szerint ez a lény egy isten, aki szalamandra formájában jelenik meg – az azték tűz és villámlás istene, Xolotl, álcázva szalamandraként.

„Ha sikerül helyreállítani ezt a mocsári élőhelyet és az axolotl populációját egy több mint 20 milliós városban, akkor úgy érzem, hogy van remény az emberiség számára” – folytatta Dr. Zambrano. Az állatok szabadon engedésének alapjainak lerakásához a kutatók helyi gazdákkal és önkéntesek csapatával dolgoztak, hogy létrehozzanak „menedékeket” az axolotlok számára. Természetes szűrőrendszereket telepítettek a víz tisztítására. A tudósok két helyszínen engedték szabadon a fogságban nevelt állatokat – az egyik Xochimilcóban, a másik pedig egy elhagyott kőbányában, amely az évtizedek során egy „mesterséges mocsárrá” alakult. Minden állatot rádiókövető eszközzel láttak el. „A legcsodálatosabb hír az, hogy mindannyian túléltek” – mondta Dr. Ramos a BBC News-nak. „És nemcsak hogy, hanem azok, akiket újra el kaptunk, gyarapodtak is – tehát vadásznak.”

A nyomozás során érdekes betekintések nyíltak meg az axolotl viselkedésébe is. „Azt találtuk, hogy néhányan a legtöbb időt egy másik egyed társaságában töltik – mintha barátságokat alakítanának ki” – magyarázta Dr. Ramos. Ironikus módon ezek a karizmatikus szalamandrák a világ laboratóriumaiban és házi akváriumaiban számos példányban megtalálhatók. A faj biológiailag lenyűgöző, hiszen képes bármely testrészét regenerálni, amely megsérült vagy elveszett. Jelenleg kutatások folynak annak megértésére, hogy ezt a képességet orvosi célokra lehet-e hasznosítani.

Mexikóváros zavaros mocsaraiban azonban még rengeteg munka vár a környezet helyreállítására és az állatok vadonbeli esélyeinek növelésére. „Sok állat világszerte elveszíti az élőhelyét” – mondta Dr. Ramos. „A helyreállítási projektek nem könnyűek, de megvalósíthatók – csak sok emberre van szükség.” Az önkéntesség nem igényel tudományos képzettséget; bárki hozzájárulhat a helyi közösségek védelméhez és a környezet megóvásához.

Forrás: https://www.bbc.com/news/articles/cm2xr2jzelyo