Megmentett axolotlok szabadon engedése új reményt ad a ritka kétéltűnek

A világ egyik legveszélyeztetettebb kétéltűje, a különös és mindig mosolygó mexikói axolotl, a tudósok legújabb felfedezése szerint sikeresen alkalmazkodott az mesterséges vizes élőhelyekhez. Ez a tanulmány reményt adhat arra, hogy a faj, amely a kihalás szélére került, hosszú távon fenntarthatóan élhessen. A kutatók 18 fogságban nevelt axolotlt engedtek szabadon a Mexikóváros közelében helyreállított és mesterséges vizes élőhelyeken. A kutatók rádiótartókkal látták el az állatokat, és megállapították, hogy „sikeresen túléltek és táplálkoztak mindkét helyszínen” – sőt, még gyarapodtak is. Dr. Alejandra Ramos, a Baja California Autonóm Egyetem vezető kutatója „lenyűgöző eredménynek” nevezte a felfedezéseket. Az eredmények a PLoS One című folyóiratban jelentek meg, és a kutatók szerint arra utalnak, hogy az axolotl visszavezethető szülőhelyére.

A Xochimilco vizei, melyeket a hagyományos mezőgazdasági gyakorlatok formáltak és a hegyekből érkező forrásvizek tápláltak, egykor e kétéltűekkel volt tele. Azonban Mexikóváros növekedésével az urbanizáció, a szennyezés és egyéb nyomások a kihalás szélére sodorták az axolotlt, a becslések szerint a vadonban mindössze 50 példány maradt. „Ha elveszítjük ezt a fajt, elveszítjük Mexikói identitásunk egy részét” – mondta Dr. Luis Zambrano, a Mexikói Nemzeti Egyetem társkutatója. Az axolotl ikonikus státusza nem túlzás; az azték legenda szerint ez a lény egy isten, Xolotl, a tűz és a villám istene, aki újraértelmezett salamandraként jelenik meg.

Dr. Zambrano folytatta: „Ha sikerül helyreállítanunk ezt a vizes élőhelyet és visszaállítanunk az axolotl populációját egy olyan városban, ahol több mint 20 millió ember él, akkor úgy érzem, van remény az emberiség számára.” Az állatok szabadon bocsátásának előkészítéseként a kutatók helyi gazdákkal és önkéntesekből álló csapattal dolgoztak együtt, hogy vizes élőhelyi „menedékeket” hozzanak létre az axolotlok számára. Természetes szűrőrendszereket telepítettek a víz tisztítására, és a kutatók két helyszínen engedték szabadon a fogságban nevelt állatokat – az egyik Xochimilcóban, a másik pedig egy használaton kívüli kőbányában, amely évtizedek alatt egy „mesterséges vizes élőhellyé” alakult.

Minden állatot rádiótartóval láttak el, és Dr. Ramos a BBC News-nak elmondta, hogy „a lenyűgöző hír az, hogy mindegyikük túlélte”. Továbbá, azok, akiket újra elfogtak, súlyt is gyarapítottak, ami azt jelzi, hogy sikeresen táplálkoznak. A megfigyelések érdekes betekintést nyújtottak az axolotl viselkedésébe is. „Felfedeztük, hogy egyesek a legtöbb időt egy másik egyed mellett töltik, mintha barátságokat alakítanának” – magyarázta Dr. Ramos.

Ironikus módon ezeket a karizmatikus salamandrákat világszerte laboratóriumokban és háziállat akváriumokban található számos példányukban tanulmányozzák. A faj biológiailag is lenyűgöző, hiszen képes bármely sérült vagy elveszett testrészét regenerálni. Jelenleg kutatások folynak annak megértésére, hogy ezt a képességet orvosi célokra hogyan lehetne hasznosítani. Azonban Mexikóváros mocsaras élőhelyeinek megtisztítására és helyreállítására még rengeteg munka vár, hogy a vadon élő axolotl számára lehetőséget biztosítsanak a felépülésre. „Sok állat veszti el élőhelyét világszerte” – figyelmeztetett Dr. Ramos. „A helyreállítási projektek nem könnyűek, de megvalósíthatók – csak sok emberre van szükség.” Hozzátette, hogy nem szükséges tudósnak lenni ahhoz, hogy valaki részt vegyen – mindenki a világon segíthet.

Forrás: https://www.bbc.com/news/articles/cm2xr2jzelyo