Fedezd fel az Északi-sark titkos archívumát, ahol a klasszikus művek rejtőznek
A sarkkörön, Norvégia főszigete és az Északi-sark között elhelyezkedő Svalbard szigetcsoport igazi különlegesség. Ez a fagyos, hegyvidéki és távoli hely a sarkvidéki medvék otthona, és mindössze néhány ritkán lakott település található itt. Az egyik ilyen település Longyearbyen, amely a világ legészakibb városa. A település szélén, egy leállított szénbányában működik az Északi-sark Archívum (AWA), egy földalatti adatarchívum, ahol az emberek pénzért tárolhatják adataikat filmre rögzítve, ezzel biztosítva, hogy az információk akár több száz évig megmaradjanak. Rune Bjerkestrand, az archívum alapítója hangsúlyozza: „Ez a hely azért jött létre, hogy biztosítsa, hogy az információk túléljék a technológiai elavulást, az időt és az öregedést. Ez a küldetésünk.”
A sötét folyosón haladva, amely körülbelül 300 méterre vezet a hegy belsejébe, a régi síneken haladva érkezünk meg az archívum fémajdonsággal ellátott ajtajához. Az archívumban egy hajókonténer áll, amely ezüst csomagokkal van tele, mindegyik filmtekercseket tartalmaz, amelyeken az adatok tárolódnak. Bjerkestrand elmondja, hogy „ez sok emlék, sok örökség”, amely magában foglalja a digitalizált művészeti alkotásokat, irodalmi műveket, zeneszámokat, mozgóképeket és még sok mást. Az archívum nyolc éve működik, és eddig több mint 100 depositum érkezett különböző intézményektől, cégektől és magánszemélyektől, több mint harminc ország képviseletében. A digitalizált anyagok között találhatók 3D-s modellek a Taj Mahallal, egyes ősi kéziratok a Vatikáni Könyvtárból, Földről készült műholdas megfigyelések, és Norvégia egyik legnagyobb kincse, Edvard Munch Sikoly című festménye.
Az AWA kereskedelmi alapokon működik, és a norvég Piql adatmegőrző cég technológiájára támaszkodik, amelynek szintén Bjerkestrand az irányítója. Az archívumot a Globális Magbank inspirálta, amely mindössze néhány száz méterre található, és ahol a növények visszaszerezhetők természeti vagy ember által okozott katasztrófák után. Bjerkestrand szerint Svalbard a legmegfelelőbb hely egy biztonságos adatmegőrző létesítmény számára: „Messze van mindentől! Messze a háborúktól, válságoktól, terrortól és katasztrófáktól. Mi lehetne biztonságosabb!”
A föld alatt sötét, száraz és hűvös van, a hőmérséklet egész évben nulla fok alatt marad. Bjerkestrand szerint ez ideális körülményeket biztosít a film biztonságos megőrzéséhez évszázadokon keresztül. Ha a globális felmelegedés következtében a vastag sarkvidéki permafrost megolvad, az archívum még mindig elég robustus ahhoz, hogy megőrizze tartalmát. A kamra hátsó részében egy másik nagy fémdoboz található, amely a GitHub Kódarchívumát tartalmazza. A szoftverfejlesztő itt több száz nyílt forráskódú filmtekercset archivált, amelyek a számítógépes operációs rendszerek, szoftverek, weboldalak és alkalmazások alapköveit jelentik. A programozási nyelvek, mesterséges intelligencia eszközök és a platformján elérhető aktív nyilvános repozitóriumok mind itt találhatók.
A Piql központjában Dél-Norvégiában az adatfájlokat fényérzékeny filmre kódolják. Alexey Mantsev, a cég vezető termékfejlesztője elmondja, hogy „az adatok bitjeinek és byte-jainak sorozata”. A film folyamata során a bitjeinket képekké alakítják, és minden kép körülbelül nyolcmillió pixelt tartalmaz. Amikor ezek a képek kibocsátásra kerülnek és kifejlesztik őket, a feldolgozott film szürke színű, de közelebbről nézve hasonlít egy apró QR-kódok tömegére. Az információ nem törölhető vagy módosítható, és könnyen visszanyerhető. „A kérdés az, hogy az emberek meg fogják-e érteni, mit őriztünk meg, és hogyan lehet azt visszanyerni évszázadok múlva.” A Piql erre is gondolt, ezért egy optikailag olvasható útmutatót is nyomtattak a filmre.
Miközben a világ adatainak felhasználása és generálása folyamatosan növekszik, a szakértők régóta figyelmeztetnek egy lehetséges „digitális sötét korszakra”, amelyben a technológiai fejlődés miatt a korábbi szoftverek és hardverek elavulnak. A jövőbeli archívumok nem csupán a jelenlegi fájlformátumok megőrzésére összpontosítanak, hanem az új, innovatív megoldások keresésére is. A Microsoft Project Silica például 2 mm vastag üveglapokat fejlesztett ki, amelyekre erős lézerekkel adatokat lehet átvinni. Eközben a Southampton Egyetem tudósai egy úgynevezett 5D memória kristályt alkottak, amely a humán genomból készített rekordot őriz.
Az Északi-sark Archívum évente három alkalommal fogad depositumokat, és a BBC látogatása során az utolsó filmtekercsek között az veszélyeztetett nyelvek felvételei és Chopin zeneszerző kéziratai is megtalálhatóak voltak. Christian Clauwers, aki a tengerszint-emelkedés által fenyegetett Csendes-óceáni szigeteket dokumentálta, szintén elhelyezte munkáit. „Feldolgozást és fényképezést helyeztem el, vizuális tanúját a Marshall-szigeteknek,” mondta. „A sziget legmagasabb pontja három méter, és hatalmas hatásokkal néznek szembe a klímaváltozás miatt.” Az archívum munkatársa, Joanne Shortland, a Jaguar Daimler Örökségi Alapítvány örökségi gyűjteményeinek vezetője elmondta, hogy „nagyon megalázó és szürreális élmény volt”, amikor történelmi autóminták rajzait és fényképeit helyezte el. „Mindezek a formátumok elavulóban vannak. Folyamatosan változtatni kell a fájlformátumokat, és biztosítani, hogy hozzáférhetőek maradjanak 20-30 év múlva. A digitális világ rengeteg problémával küzd.”
Ezeket is érdemes megnézni
Hatékony megoldások hajhullás ellen: tippek és tanácsok
A legjobb lúgosító ételek és italok listája
