Veszélyeztetett axolotl kibocsátás: új remények a ritka kétéltű számára

A világ egyik legveszélyeztetettebb kétéltűje, a különös, állandóan mosolygó mexikói axolotl, sikeresen alkalmazkodott az új mesterséges vizes élőhelyekhez, amint azt tudósok felfedezték. Egy olyan kutatás eredményeként, amely reményt nyújt ennek a kihalás szélére sodródott élőlénynek a hosszú távú jövőjére, 18 fogságban nevelt axolotlt engedtek szabadon Mexikóváros közelében, helyreállított és mesterséges vizes élőhelyeken. A kutatók rádiókövetőkkel látták el az állatokat, és megállapították, hogy „sikeresen túléltek és táplálkoztak mindkét helyszínen” – sőt, még súlyt is gyarapítottak. Dr. Alejandra Ramos, a Baja California Autonóm Egyetem vezető kutatója úgy fogalmazott, hogy ez egy „lenyűgöző eredmény”. Az eredményeket a PLoS One tudományos folyóiratban publikálták, és a kutatók szerint ez azt jelzi, hogy az axolotl visszaállítható a természetes élőhelyére.

A Xochimilco vizei, amelyek a hagyományos mezőgazdasági gyakorlatok által formálódtak és a hegyekből érkező forrásvíz által tápláltak, egykor tele voltak ezekkel a kétéltűekkel. Azonban Mexikóváros növekedésével a városiasodás, a szennyezés és egyéb nyomások az axolotlt a kihalás szélére sodorták, és egyes becslések szerint már csak 50 példány maradt az élőhelyükön. „Ha elveszítjük ezt a fajt, akkor a mexikói identitásunk egy részét is elveszítjük” – mondta Dr. Luis Zambrano, a Mexikói Nemzeti Egyetem egyik vezető kutatója. Az axolotl ikonikus státusza nem túlzás, hiszen az azték legenda szerint a lény egy isten, aki gőte formájában él – Xolotl, a tűz és a villám istene, aki gőteként álcázta magát.

Dr. Zambrano folytatta: „Ha képesek vagyunk helyreállítani ezt a vizes élőhelyet és visszaállítani az axolotl populációját egy több mint 20 milliós városban, akkor úgy érzem, van remény az emberiség számára.” Az állatok szabadon bocsátásának előkészítéseként a kutatók együttműködtek helyi gazdákkal és egy önkéntes csapattal, hogy vizes élőhelyi „menedékeket” hozzanak létre az axolotlnak. Természetes vízszűrő rendszereket telepítettek a víz tisztítására. A tudósok két helyszínen engedték szabadon a fogságban nevelt állatokat – az egyik Xochimilcóban, a másik pedig egy használaton kívüli kőfejtőben, amely évtizedek alatt „mesterséges vizes élőhelyé” alakult. Minden állatot rádiókövető eszközzel láttak el. „A legcsodálatosabb hír, hogy mindannyian túlélték” – nyilatkozta Dr. Ramos a BBC Newsnak. „És nemcsak ez, hanem azok, akiket újra befogtunk, súlyt is gyarapítottak – tehát vadásznak.”

A megfigyelések érdekes betekintést nyújtottak az axolotl viselkedésébe is. „Felfedeztük, hogy egyesek a legtöbb időt egy másik egyed társaságában töltik – úgy tűnik, hogy barátságokat kötnek” – magyarázta Dr. Ramos. Ironikusan, ezek a karizmatikus gőték a világ laboratóriumaiban és házikedvencként tartott akváriumokban számos példányban megtalálhatók. A faj biológiailag lenyűgöző, hiszen képes bármely testrészét regenerálni, amely megsérült vagy elveszett. Ezért kutatások folynak annak megértésére, hogy ezt a képességet orvosi célokra is hasznosítani lehet-e. Azonban a Mexikóváros mocsaras élőhelyein még rengeteg munka vár a tisztításra és a helyreállításra, hogy az axolotl számára lehetőséget biztosítsanak a regenerálódásra. „Sok állat elveszíti élőhelyét a világ különböző részein” – mondta Dr. Ramos. „A helyreállítási projektek nem könnyűek, de megvalósíthatók – csupán sok emberre van szükség hozzá. Nem kell tudósnak lenni ahhoz, hogy részt vegyél – bárki a világon segíthet.”

Forrás: https://www.bbc.com/news/articles/cm2xr2jzelyo