Trump hátat fordított az amerikai gazdaság alapjainak – következmények várhatóak
Donald Trump ismét egy új falat épített, amely azonban nem a bevándorlók, hanem a munkahelyek és a munkaerő védelmét szolgálja. Az Egyesült Államok elnöke a közelmúltban bejelentette, hogy legalább 10%-os vámokat vet ki szinte minden, az Egyesült Államokba érkező termékre. Ez a döntés valójában egyfajta védőfal, amely a munkahelyek megőrzésére irányul, nem pedig a bevándorlók elzárására. A vámok bevezetése visszavezeti az Egyesült Államokat a múlt század elejére, amikor a protekcionizmus dominált a gazdasági politikában. Az új vámok mértéke meghaladja a G7 és G20 országok átlagát, és olyan országokhoz hasonlítja az Egyesült Államokat, mint Szenegál, Mongólia vagy Kirgizisztán.
A történelem tükrében ez a lépés nem csupán a globális kereskedelmi háború megkezdését jelzi, hanem azt is, hogy az Egyesült Államok, mint a világ legnagyobb gazdasági hatalma, hátat fordít a globalizációnak, amelyből az utóbbi évtizedekben jelentős hasznot húzott. Trump bejelentésében említést nyert 1913, amikor az Egyesült Államok bevezette a szövetségi jövedelemadót, és jelentősen csökkentette a vámokat. Ekkor a kormányzat főként vámokból finanszírozta magát, és a protekcionizmus volt a fő irányvonal. Az elnök úgy véli, hogy a magas vámok segítették az Egyesült Államokat abban, hogy „nagy” legyen, és szükségtelenné tették a szövetségi jövedelemadót.
A globalizáció és a szabad kereskedelem alapjait David Ricardo 19. századi brit közgazdász elméletei alkotják, különösen az 1817-es összehasonlító előny elmélete. Az alapgondolat az, hogy a különböző országok különböző termékeket tudnak hatékonyan előállítani saját természeti erőforrásaik és lakosságuk találékonysága alapján. Az elképzelés szerint, ha mindenki arra specializálódik, amiben a legjobb, és szabadon kereskedik, akkor az egész világ, és az egyes országok is jobban járnak. Az Egyesült Államok azonban sosem volt teljes mértékben elkötelezett a globalizáció mellett, és az új vámok bevezetése is ennek a vonakodásnak a megnyilvánulása.
A vámok bevezetésének indoklása is érdekes. A Fehér Ház által alkalmazott számítások nem igazán tükrözik a különböző országok hivatalosan közzétett vámszabályait. Az elnöki hivatal a kereskedelmi hiányok és a vámok arányát a kereskedelmi többletet figyelembe véve határozta meg, és úgy vélik, hogy aki több terméket ad el az Egyesült Államokba, mint amennyit az Egyesült Államok elad neki, az „csaló”. Ez a megközelítés kifejezetten fontos, hiszen az Egyesült Államok célja, hogy a 1,2 trillió dolláros kereskedelmi hiányt nullára csökkentse.
A vámok célpontjai főként azok az országok lettek, ahol kereskedelmi többlet van, nem pedig azok, ahol világos kereskedelmi korlátok találhatóak. A politika ezen a téren a szegény országokat és a feltörekvő gazdaságokat célozta meg, figyelmen kívül hagyva azt a tényt, hogy a kereskedelmi egyensúly hiánya mögött sokféle ok állhat. Az Egyesült Államok úgy tűnik, már nem hisz a kereskedelem alapelveiben, amelyeket Ricardo alkotott meg.
A globalizációval szembeni ellenállás nem csupán gazdasági, hanem politikai is. A Trump-adminisztráció úgy véli, hogy a globalizáció nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, és a gazdag országok nem tudtak annyira feljebb lépni az értékláncban, mint ahogyan azt korábban elképzelték. Különösen Kína esetében nem történt meg az előrehaladás, így az Egyesült Államok határozottan eltávolodik ettől a világképtől. A közelmúltban Trump által bevezetett vámok célja, hogy ösztönözzék a külföldi vállalatokat arra, hogy költöztessék át gyáraikat az Egyesült Államokba, ezzel új munkahelyeket teremtve.
Mindazonáltal a közelmúlt vámbevezetése nemcsak a munkahelyek megőrzését szolgálja, hanem egyúttal a globális kereskedelmi láncok átalakítását is elősegítheti. A vámok bevezetése miatt a nagy amerikai vállalatok, amelyek eddig hatékony ázsiai ellátási láncokra támaszkodtak, most komoly nehézségekkel néznek szembe. A részvényárak csökkenése és a nemzetközi kereskedelmi kapcsolatok feszültségei arra figyelmeztetnek, hogy a világ más országai új szövetségeket köthetnek, amelyek célja az Egyesült Államok kereskedelmi befolyásának csökkentése.
A jövőbeni kereskedelmi kapcsolatok alakulását nehéz megjósolni, de az biztos, hogy az Egyesült Államok által képviselt védelmi politika széleskörű hatásokkal járhat, nemcsak az amerikai gazdaságra, hanem a globális kereskedelmi rendszerre is. Az Egyesült Államok kilépése a globális kereskedelmi rendszerből komoly következményekkel járhat, és a világ többi része is új lehetőségeket kereshet a kereskedelem és a tőkeáramok terén. A következő években figyelemmel kell kísérnünk, hogyan alakulnak a nemzetközi kapcsolatok, és hogyan reagálnak a többi ország a kialakuló új helyzetre.
Ezeket is érdemes megnézni
Xi és Putin: Barátság határok nélkül
Az Egyesült Államok elveszítette tökéletes hitelminősítését a növekvő adósság miatt
