Óriás tintahal felvétele az óceán mélyén

A közelmúltban egy rendkívüli felfedezés történt a tengeri élet világában, amely nemcsak a tudományos közösséget, hanem a nagyközönséget is lenyűgözte. A kutatók először rögzítettek felvételeket egy óriás tintahalról természetes élőhelyén, ami különösen izgalmas, tekintve, hogy a faj felfedezése óta eltelt 100 év. Az esemény a Dél-Sandwich-szigetek közelében, az Atlanti-óceán déli részén zajlott, körülbelül 600 méteres mélységben, ahol egy 30 centiméteres, fiatal óriás tintahalat sikerült megörökíteni.

A kutatás során a University of Essex egyetemi csapata vezette a felfedezést, amely hónapok óta dolgozott azon, hogy új tengeri élőlényeket találjon. Márciusban indultak el, és a 35 napos küldetésük során sikerült rögzíteniük ezt a ritka pillanatot. Dr. Michelle Taylor, a kutatócsoport vezetője elmondta, hogy kezdetben bizonytalanok voltak a tintahal azonosításában, de végül úgy döntöttek, hogy felveszik, mivel „gyönyörű és szokatlan” lénynek tartották. A felvételeket Dr. Kat Bolstad, egy másik szakértő is ellenőrizte, aki kiemelte, hogy korábban a tintahalakról csak a bálnák és tengeri madarak gyomrában talált maradványok formájában voltak tapasztalataik.

Az óriás tintahal, amely akár 7 méter hosszúra is megnőhet, és a legnehezebb gerinctelen állat a Földön, eddig ismeretlen volt a tudományos közösség számára élő állapotában. Dr. Bolstad elmondta, hogy izgalmas látni a fiatal óriás tintahal első, természetes élőhelyén készült felvételeit, és megdöbbentő, hogy ezek az állatok valószínűleg nem is tudnak az emberi létezésről. Az óriás tintahal életciklusáról keveset tudunk, de a kutatók megfigyelték, hogy a fiatalok átlátszó megjelenése felnőtt korukra megváltozik.

A fajnak egy másik jellegzetessége a karjaik közepén található horgok, amelyek segítik őket a zsákmány elfogásában. A felnőtt példányok már korábban is megfigyelésre kerültek, de soha nem látták őket élve ilyen mélységben. A Természettudományi Múzeum szakértői szerint nehéz megbecsülni az óriás tintahalak globális populációját, mivel a megfigyelések hiánya miatt a tudomány még mindig nem tudja pontosan, hol áll a faj a legendák és a valóság határvonalán.

A kutatók emellett egy másik figyelemre méltó eseményt is megosztottak, miszerint januárban először rögzítettek felvételeket egy gleccser üveg tintahajról is. Dr. Jyotika Virmani, a Schmidt Ocean Institute ügyvezető igazgatója kiemelte, hogy a két különböző tintahal egy időben való megfigyelése rendkívüli, és rávilágít arra, mennyire keveset tudunk még a déli óceán csodálatos lakóiról. „Ezek a felejthetetlen pillanatok folyamatosan emlékeztetnek minket arra, hogy az óceán tele van megoldásra váró rejtélyekkel” – tette hozzá.

A felfedezések mellett a kutatók hangsúlyozták a tengeri környezet megóvásának fontosságát is. Az Essexi Egyetem célja, hogy az élőhelyek védelme érdekében új projekteket indítson, amelyek a tengeri élet megismerésére és megóvására összpontosítanak. Az atlanti tőkehal és más halfajok állapotának megőrzése érdekében végzett kutatások azt mutatják, hogy a túlhalászat komoly problémát jelent, amelyre a tudományos közösségnek sürgősen reagálnia kell. A kutatók folyamatosan dolgoznak azon, hogy felhívják a figyelmet a tengeri ökoszisztémák védelmére, és a jövőben várhatóan további izgalmas felfedezésekről számolhatnak be.

Forrás: https://www.bbc.com/news/articles/c99pg13yv32o