David Dimbleby: A szabad piac öröknek tűnt, amíg Trump meg nem érkezett

1974-re jól emlékszem. Az infláció emelkedésével a kormány összecsapásba keveredett a szakszervezetekkel a munkások bérének kérdésében. A kormány láthatóan tehetetlen volt: ha szembeszálltak volna a bányászokkal, a sztrájkok leállíthatták volna az energiarendszert, de ha engedtek volna és többet fizettek volna, az infláció az egekbe szökött volna. Ekkor érkezett a globális olajválság, ami minden eddigi elképzelést felborított, így a brit gazdaság is káoszba került. A kormány háromnapos munkahétet vezetett be, és a villanykimaradások mindennaposakká váltak – sokszor figyelmeztetés nélkül sötétségbe borultunk. A kormány úgy tűnt, elvárta tőlünk, hogy csak kezeljük a helyzetet. Ugyanebben az évben kezdtem el a BBC Panorama című aktuális eseményekkel foglalkozó műsorának vezetését, ahol sokat vitatkoztunk ezekről a kérdésekről. Az emberek különféle ötletekkel álltak elő, és akadtak olyan javaslatok is, hogy a szakszervezetek feletti kontroll visszaszerzéséhez katonai puccsra lenne szükség.

Ekkor merült fel Keith Joseph, a konzervatív politikus radikális ötlete, amely a szabadpiacra vonatkozott. Ez az elképzelés azt jelentette, hogy Nagy-Britannia elhagyja a második világháború utáni konszenzust, amely szerint a kormánynak kell irányítania a gazdaságot. A szabadpiac elgondolása szerint, ha a piacokat magukra hagyják, az jobban szolgálja a nemzet jólétét és biztonságát. Míg 2025-ben már nem tűnik radikálisnak, 1974-ben ez az ötlet teljesen új volt. Az 1980-as években, Margaret Thatcher kormánya alatt, a szabadpiac elképzelése gyorsan valósággá vált, és hamarosan sokan úgy vélték, hogy ez a rendszer örökké fennmarad.

Donald Trump, az Egyesült Államok milliárdos üzletembere, aki nyilvánvalóan jól járt a kapitalizmussal, hirtelen a szabadpiaci rendszer ellen irányuló támadások középpontjába került. Kérdésessé vált, hogy a szabadpiaci rendszer végzetesen hibás és bukásra van ítélve-e. Amit Thatcher az 1983-as választások után tett, ma már nyilvánvalónak tűnik. Magától értetődőnek vesszük, hogy a magáncégek kulcsszerepet játszanak a víz, az áram, a gáz, a vasutak, a kikötők és a szállítmányozás biztosításában. Akkoriban azonban kevesen hitték, hogy ez lehetséges, és a Thatcher-kormány elképzelései álomszerűnek tűntek, teljesen eltértek a háború utáni megoldásoktól.

A háború után a brit társadalom új víziója kezdett formálódni. 1945 júliusában Clement Attlee földcsuszamlásszerű választási győzelme új korszakot nyitott, amikor a szocializmusra orientálódott párt győzött a választásokon. A munkáspárt és a konzervatív párt vezetői között egy új konszenzus alakult ki a kormányzás módjáról. Harold Macmillan, a konzervatív miniszterelnök, aki 1957 és 1963 között volt hivatalban, büszkén nyilatkozta, hogy „megépítettük védelmeinket a szükség és a betegség ellen”. De nem mindenki osztotta ezt a konszenzust.

Antony Fisher, aki csirkeágazatban dolgozott, frusztráltnak érezte magát azzal kapcsolatban, amit az Tojásmarketing Tanács tevékenységeivel kapcsolatban látott. Ezért megalapította az Institute of Economic Affairs (Gazdasági Ügyek Intézete) nevű agytrösztöt, amely Keith Josephet is inspirálta, aki a Thatcher-kormányhoz eljutott. Ironikus, hogy a szabadpiac ellen irányuló támadások egy republikánus amerikai elnöktől érkeznek, hiszen Thatcher reformjai népszerűek voltak az amerikai jobboldalon. Thatcher és Ronald Reagan megosztották a hasonló világnézetet, és Trump is kifejezte irántuk érzett tiszteletét, bár Reagan kereskedelmi politikájának egyes elemeivel nem értett egyet.

Thatcher úgy vélte, hogy az ország jobban fog járni, ha a közszolgáltatásokat kivonják az állam kezéből, és nyílt piacon értékesítik. A nagy ötlet az volt, hogy nemcsak a nagyvállalatok vagy befektetők számára értékesítik az állami vállalatok részvényeit, hanem az átlagembereknek is. 1984 decemberében a British Telecom (BT) részvényei piacra kerültek, és másnap a számok megdöbbentőek voltak: több mint kétmillió brit állampolgár lett BT-részvényes. Thatcher rájött, hogy ezeknek a vállalatoknak az értékesítése nemcsak az állami ellenőrzés megszüntetéséről szól, hanem arról is, hogy minden brit állampolgárt tőkésítetté tegyenek, ezzel népszerűsítve a kapitalizmust.

Az 1980-as évek végére a brit gazdaság átalakulása lenyűgöző volt. Az állami vállalatok privatizációjából 60 milliárd fontot gyűjtöttek be, és 15 millió brit állampolgár vált részvényessé. Ez nem csupán gazdasági váltás volt, hanem kulturális forradalom is, amely átformálta Nagy-Britannia viszonyát a pénzhez, a kormányzathoz és saját magához. A Thatcher-kormány reformjai nemcsak a részvényvásárlás lehetőségét teremtették meg az átlagemberek számára, hanem 1986-ban a pénzügyi szolgáltatások szektorának reformja, amelyet Nagy Durranásnak neveztek, lehetőséget adott arra is, hogy az emberek a korábban zárt City világában munkát találjanak.

A baloldalon sokan ellenezték a reformok elveit, míg a jobboldalon a szabadpiac kritikája nem az elvek, hanem a következmények miatt érkezett. Thatcher gondolkodásának középpontjában az a hit állt, hogy a szabadpiaci kapitalizmus csak akkor működhet, ha sok embernek közvetlen érdeke fűződik hozzá. Az állami vállalatok részvényesi tulajdonlása lehetővé tette ezt a közvetlen érdekeltséget, de hamarosan megjelentek a figyelmeztető jelek.

James Goldsmith, a sikeres üzletember, aki olcsón vásárolta fel a gyengélkedő cégeket, átalakította azokat, hogy maximalizálja a hatékonyságot, majd nyereséggel adta el őket, az 1980-as évek reformjait áldásnak tekintette. Azonban később úgy tűnt, hogy megváltozott a véleménye. 1994-ben egy amerikai szenátusi bizottság előtt kijelentette, hogy a rendszer alapfeltevése hibás: a maximális nyereség elérése érdekében el kell szakadni a saját választópolgártól. A cégek, hogy a legjobb profitot érjék el, kénytelenek voltak elhagyni az országot, ami munkanélküliséget és közösségi összeomlást eredményezett.

A szabadpiac utópikus elképzelése, amelynek célja volt, hogy mindenki részesedjen a sikerből, a valóságban sokkal távolabb került ettől az ideáltól

Forrás: https://www.bbc.com/news/articles/cx2gey6pvddo