Óriás tintahal feltűnése az óceán mélyén

Egy hatalmas tintahal első alkalommal került rögzítésre természetes élőhelyén, mióta a fajt 100 évvel ezelőtt felfedezték. A 30 centiméter hosszú, fiatal példányt 600 méteres mélységben, a Déli-Sandwich-szigetek közelében filmezték, a Dél-atlanti-óceánban. A felvételt egy tudóscsoport készítette, amelyet az Essexi Egyetem egyik szakértője vezetett, és a felvétel márciusban készült egy 35 napos kutatási projekt részeként, amelynek célja új tengeri élőlények felfedezése volt. A szakértők úgy vélik, hogy a hatalmas tintahal akár 7 méter hosszúra is megnőhet, súlya pedig elérheti az 500 kilogrammot, így ez a bolygó legnehezebb gerinctelen állatának számít. Érdekesség, hogy a felvétel a tintahal felfedezésének 100. évfordulóján készült, ami különösen jelentőségteljes pillanat volt a tudomány számára.

A Schmidt Óceán Intézet Falkor (too) nevű hajóján dolgozó csapat egy távirányítású járművet használt a tintahal észlelésére. Dr. Michelle Taylor, az Essexi Egyetem vezető tudósa elmondta, hogy a csapat kezdetben nem volt biztos abban, hogy pontosan mit filmeznek, de a tintahal szépsége és szokatlansága miatt mégis rögzítették a látványt. A felvételt később Dr. Kat Bolstad ellenőrizte, aki kiemelte, hogy korábbi tintahal találkozások során általában csak az állatok maradványaival találkoztak, például bálnák és tengeri madarak gyomrában. „Izgalmas látni az első in situ felvételt egy fiatal hatalmas tintahalról, és megdöbbentő, hogy ezek az állatok nem is tudják, hogy az emberek léteznek” – mondta.

A hatalmas tintahal életciklusáról keveset tudunk, de a fiatal egyedek átlátszó megjelenése idővel megszűnik. A faj másik megkülönböztető jellemzője, hogy a nyolc karjának közepén kampók találhatók. Korábban már filmeztek elpusztult felnőtt tintahalakat horgászok által, de élő példányokat még soha nem láttak ilyen mélységben. A Természettudományi Múzeum megjegyezte, hogy nehéz megbecsülni a hatalmas tintahalak globális populációját. 2022-ben az intézmény arra figyelmeztetett, hogy a megfigyelések hiánya miatt „még ma is a hatalmas gerinctelenek a legenda és a valóság határvonalán helyezkednek el”.

A tudósok emellett bejelentették, hogy januárban először sikerült felvételt készíteniük egy gleccserüvegtintahalról is. „Két különböző tintahal első felfedezése egymás után zajló expedíciókon figyelemreméltó, és azt mutatja, hogy mennyire keveset láttunk a déli óceán csodálatos lakóiból” – tette hozzá Dr. Jyotika Virmani, a Schmidt Óceán Intézet ügyvezető igazgatója. „Ezek a felejthetetlen pillanatok folyamatosan emlékeztetnek minket arra, hogy az óceán tele van még megoldásra váró rejtélyekkel.”

A kutatás mellett az Essexi Egyetem egy másik fontos kezdeményezésben is részt vesz, amely célja a tengeri környezet javítása Chichester és Camber Sands között. A homokheringek létfontosságú táplálékforrást jelentenek a brit partvidéken élő tengeri madarak számára. A Convex Seascape Survey szerint az atlanti tőkehal is az egyik olyan faj, amelyet túlhorgásztak. A halakat egy projekt keretében engedik vissza a tengerbe, amelynek célja a délnyugati tengeri élővilág iránti tudatosság növelése. Prof. Maria Fasli elmondta, hogy az Essexi Egyetem a mesterséges intelligencia forradalmának élvonalában szeretne helyet foglalni, ami újabb ígéretes lépés a tudományos kutatások terén.

Forrás: https://www.bbc.com/news/articles/c99pg13yv32o