Új brit projekt indult a tengeri szén-dioxid eltávolítására

Egy mérföldkőnek számító projekt indult el Anglia déli partján, melynek célja a szén-dioxid kiemelése a tengervízből. A SeaCURE néven ismert kis kísérleti programot az Egyesült Királyság kormánya támogatja, mint a klímaváltozással szembeni technológiák keresésének része. A klímakutatók széleskörű egyetértésével a legfontosabb prioritás a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése, amely a globális felmelegedés fő oka. Ugyanakkor sok tudós úgy véli, hogy a megoldás része az is, hogy meg kell fogni a már kibocsátott gázok egy részét. Ezeket a projekteket, amelyeket szén-dioxid leválasztásnak neveznek, általában vagy a kibocsátás forrásánál, vagy a levegőből való eltávolítással foglalkoznak. A SeaCURE projekt különlegessége, hogy azt vizsgálja, vajon hatékonyabb lenne-e a klímaváltozást okozó szén-dioxidot a tengervízből kiemelni, mivel a vízben sokkal nagyobb koncentrációban található, mint a levegőben.

A projekt bejáratához a Weymouth Sealife Centre mögött kell elhaladni, ahol egy figyelmeztető tábla is található, amely felhívja a figyelmet, hogy a morénák haraphatnak. A projekt helyszínének megválasztása nem véletlen, hiszen egy cső kígyózik a köves tengerpart alatt, kivezetve az angol csatornába, ahonnan tengervizet szívnak fel, majd azt a partra hozzák. A cél az, hogy kiderítsék, a szén kiemelése a vízből költséghatékony módszer-e a légkörben lévő klímaváltozást okozó gáz, a szén-dioxid mennyiségének csökkentésére. A SeaCURE a tengervizet feldolgozza, hogy eltávolítsa belőle a szenet, mielőtt azt visszapumpálnák a tengerbe, ahol újra képes CO2-t felszívni.

A Plymouthi Tengerészeti Laboratórium professzora, Tom Bell vezeti a projekt bemutatását, ahol a látogatók elsőként tapasztalhatják meg a folyamatot. A professzor elmondja, hogy a folyamat azzal kezdődik, hogy a tengervizet savasabbá teszik. Ez elősegíti, hogy a vízben oldott szén-dioxid gáz formájában a levegőbe kerüljön. „Ez itt a tengervíz leválasztó,” mondja Bell mosolyogva, amikor egy sarkon fordulunk. A „leválasztó” egy nagy rozsdamentes acél tartály, amely maximalizálja a savas tengervíz és a levegő közötti érintkezést. „Amikor kinyit egy szénsavas italt, az habzik, ez a CO2 kijövetelét jelenti,” magyarázza. „Amit csinálunk, az tulajdonképpen annyira hasonlít, mintha egy italt a földre öntenénk, hogy a CO2 gyorsan távozhasson a tengervízből.” A levegőbe jutott CO2-t elszívják és koncentrálják, hogy azt később tárolni lehessen. A megszűrt, alacsony szén-dioxid tartalmú tengervízhez alkáli anyagot adnak, hogy semlegesítsék a korábban hozzáadott savat, majd visszapumpálják a tengerbe, ahol újra képes lesz CO2-t felszívni, így hozzájárulva a szén-dioxid csökkentéséhez.

Bár a projekt jelenlegi szén-dioxid eltávolítási mennyisége csekély, évente legfeljebb 100 tonnát kezelnek, ami kevesebb, mint amennyit egy kereskedelmi repülőgép kibocsát az Atlanti-óceánon való átkelés során, a SeaCURE mögött álló tudósok mégis bíznak a technológia potenciáljában. A projekt keretében a kormányhoz benyújtott javaslatukban azt állítják, hogy a technológia jelentős mértékben skálázható, akár 14 milliárd tonna CO2 eltávolítására is képes lenne évente, ha a világ óceánjainak felszínén lévő tengervíz 1%-át feldolgoznák. Ahhoz, hogy ez megvalósítható legyen, a teljes leválasztási folyamatot megújuló energiaforrásoknak kell táplálniuk, például úszó napelemek segítségével a tengeren.

A klímaváltozással foglalkozó Kormányközi Klímabizottság tagja, Oliver Geden professzor azt mondja, hogy a szén eltávolítása elengedhetetlen ahhoz, hogy elérjük a nettó nulla kibocsátást. „A szén közvetlen leválasztása a tengervízből egy lehetőség, a levegőből való közvetlen leválasztás egy másik. Összesen nagyjából 15-20 opció létezik, és végső soron az, hogy mit használunk, a költségektől függ majd.” A SeaCURE projekt 3 millió font támogatást kapott a kormánytól, és az Egyesült Királyságban 15 hasonló pilot projekt egyikeként az üvegházhatású gázok leválasztására és tárolására irányuló erőfeszítések része. Az energiaügyi miniszter, Kerry McCarthy úgy nyilatkozott, hogy az üvegházhatású gázok eltávolítása elengedhetetlen a nettó nulla eléréséhez, és az olyan innovatív projektek, mint a SeaCURE, fontos szerepet játszanak a szükséges zöld technológiák kifejlesztésében.

A projekt környezetre gyakorolt hatásával kapcsolatos kérdések is felmerültek, különösen az alacsony szén-dioxid tartalmú víz tengerre és az ott élő élőlényekre gyakorolt hatása. Weymouthban a csőből csak kis mennyiségben távozik a víz, így valószínűleg nem gyakorol jelentős hatást. Guy Hooper, az Exeteri Egyetem PhD hallgatója a projekt lehetséges hatásait kutatja, és laboratóriumi körülmények között teszteli a víz alacsony szén-dioxid tartalmú hatásait a tengeri élőlényekre. A kutatások elsődleges eredményei arra utalnak, hogy a víz mennyiségének drámai növelése hatással lehet a környezetre, de Hooper hangsúlyozza, hogy a probléma megoldására léteznek lehetőségek is, például a víz előzetes hígításával. A tudós szerint fontos, hogy ezeket a kérdéseket már a kezdetektől figyelembe vegyék a projekt során.

Forrás: https://www.bbc.com/news/articles/cr788kljlklo